Zsíros kulák gyere ki, ég a házad ideki!
Babarczy Esztert és Fábry Sándor a hír tv-ben láttam e témáról beszélni.Nem voltam ügynök, és nem volt besúgóm, legalább nem tudok róla.
Másról írok. A mai fiatalok sokan azt sem tudják ki a kulák. Mi volt a bűne, miért üldözték? Nos 1950 körül történt. Akkor hatodikos lehettem egy kis faluban. Egy alkalommal kisiskolásokat fáklyákkal kivezényeltek tüntetni. Helyszin egy kulák háza. Az aprónépek kezébe fáklyákat adtak és meggyújtották. A mondonkánk egyszerű volt: zsíros kulák gyere ki ég a házad ideki.Eltartott egy jó darabig. Nos így öreg fejjel is rossz belegondolni, ha valamelyik pajkos tüntető kispajtás elejti a fáklyát. Leég a fél falu. Mit éltek át azok az emberek akik benn voltak családostúl.Pokoli! Mi volt a bűne ki volt Ő? Egy szorgalmas a munkájához értő, gazdálkodni tudó parasztember. Ő nem a kocsmába hordta a pénzét. Földet vett. A családjával keményen dolgozott. Az eredményből újabb földet, jószágot, esetleg gépet vett. A családján kívül még egy két embernek munkát is adott. Ennyi. Ez bűn volt! Ma az ügyeskedéssel, privatizállással hány ember jutott földhöz, értékekhez. Nem kívánom nekik, hogy hasonlóan tüntessenek a háza elött. Az elődeik ezt megtetteték velünk gyerekekkel. Hol járnánk ma, ha azokat a becsületes, dolgozni tudó, munkájukhoz értő embereket nem üldözték volna.
Kedves Fiatal Barátaim Kérdezzétek meg szüleiteket, nagyszüleiteket! Kik voltak a kulákok? Hogyan bántak velük? Hogyan élhetnél ma kis hazánkban, ha nem teszik tönkre a dolgozni szerető és tudó embereket. Egyetemistáink, Fiatal Szavazók ne a szívetekhez közel álló zenekar politikai kötődése szerint, hanem a történelem ismeretében adjátok a voksotokat.
Én is láttam a Hír tv-s műsort. Furcsa volt - bár annyira nem lepődtem meg - ahogy Fábry azzal az egyszerű, célratörő őszinteségével rámutatott a lényegre, a mai magyar társadalom egyik legfőbb problémájának gyökerére. Ami a lezáratlan múlt. Persze Antalltól kezdve rengetegen kimondták, mi (néhányan) meg is értettük, elraktuk, elraktároztuk ezt, talán reméltük, hogy egyszer mindenki megérti. De én már egyre pesszimistább vagyok. Az élet annyira gyors ma, annyi az új probléma, hogy nem érünk rá a múltunkkal foglalkozni, azt tisztába tenni.
Ahogy ma látom adolgokat, - és hiszem, hogy a jövőben is így lesz - mindenki tudni véli, ki az ellenség, ki az oka a búnak-bajnak, de a lényegét egyre kevesebben értik meg.
Ó, máma Eszter, a Hosszú Menetelés-es nejlonmajóisstákokkok korában... ez a blog nem lehetett valami trendicsek